A hold varázsa
Bús voltam találkozásunk alkonyán
S azt hihetném, ez csakis egy álom tán…
Haragos voltál minden porcikádban.
Nem találtunk semmi szépet egymásban.
Titkok marták lelkemet, éles karmok,
Olyanok, melyeket el nem mondhatok.
Én ellenben megtudtam mindent rólad.
Nehéz, ha az ember egy szót sem szólhat.
Azt akartam, hogy örökké boldog légy,
És bánatodban semmi rosszat ne tégy.
A mágia kellemes villanása,
Varázslatnak, gyógyító, szent hatása
S arcodon mosoly ült ki végre este,
De mindkettőnk csakis a holdat leste.
A lelkeink immár egymástól messze,
Ez lett az éltem, és szerelmem veszte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése